Könyvekkel, könyvtörténettel, nyomdászattal kapcsolatban számtalan, köztük egészen jelentős terjedelmű munka, lexikon, enciklopédia van forgalomban. Az alább található kis szójegyzék elsősorban a régi könyvekkel foglalkozó érdeklődőknek, gyűjtőknek kíván segíteni a leggyakoribb fogalmak értelmezésével.
abbreviatúra (latin) rövidítés. Főként a középkori kódexekre jellemző, ahol a másoló (scriptor), munkájának megkönnyítésére, általánosan ismert és elfogadott rövidítéseket használt egyes szavak, végződések helyett.
addenda kiegészítések vagy pótlások jegyzéke a könyv végén
Aldinák Aldus Manutius (1449-1515) velencei nyomdász által készített, kis alakú, szép kiadványok elnevezése
almanach vegyes szövegeket, adatokat, gyakorlati ismereteket, esetleg naptárat is tartalmazó évkönyv, gyűjteményes mű
annales (latin) évkönyv, krónika
annotáció (latin) feljegyzés, széljegyzet. Általánosságban: rövid, pár soros ismertető, tartalmi kivonat, magyarázó jegyzet.
antifonálé, antifonárium a katolikus mise során énekelt szövegeket és azok hangjegyeit tartalmazó díszes könyv
antikva 1. betűtípus. A latin betűk elnevezése, szemben a gót (fraktúr), azaz tört vonalú betűkkel. A legáltalánosabban használt betűtípus, először 1465-ben nyomtattak ilyen betűkkel. 2. különböző betűcsaládokban az álló betűk elnevezése (szemben a dőlt kurzívval). 3. XVI. századi nyomtatvány, vetus(tis)sima
appendix függelék, toldalék. A könyvnek a főszöveget követő, azt tartalmilag kiegészítő járulékos része.
auflág példányszám
auktor szerző, író
autográf eredeti, saját kezű kézirat. (A fogalomnak elsősorban jelentős, neves személyek által hátrahagyott kéziratoknál van értelme.)
betűcsalád egy betűtípus összes változatai (verzál, kurrens, antikva, kurzív stb.)
betűtípus azonos grafikai elvek szerint megtervezett ábécé. Változatai adják a betűcsaládot.
bibliofil (görög) könyvbarát. 1. a könyvet külső és belső értékei alapján ismerő, szerető és gyűjtő ember elnevezése 2. az ilyen ember, gyűjtő számára készült könyv
bibliográfia 1. könyvészet, a könyvismeret tudománya. 2. önállóan megjelenő vagy valamilyen más mű végén, annak részeként elhelyezett könyvészeti lista, mely a dokumentumokat valamilyen szempont szerint összeállítva sorolja fel
bilingvis olyan könyv, mely a szöveget két nyelven (általában az eredeti nyelven és fordításában), egymás melletti hasábon vagy oldalon közli
borda bőrkötéses könyvek gerincén keresztbe futó kiemelkedés, mely a bordaszalag (bőrszalag vagy kenderzsinór, melyre a könyv íveit fűzik) nyoma.
breviárium egyházi irodalom, az év minden napjára imákat, zsolozsmákat, zsoltárokat tartalmazó mű.
caput fejezet (főleg ókori klasszikusok műveiben)
chrestomatia lásd kresztomátia
címlap lásd címnegyedív
címnegyedív a könyv első négy oldala. Részei: a szennycímoldal (üres oldal, vagy csak a rövidített címet tartalmazza), sorozatoldal (ahol az esetleges sorozatcím szerepel), címoldal (helytelen, de általános szóhasználattal címlap) és a címlapverzó vagy copyright oldal
cirill betű a glagolita írás továbbfejlesztett, egyszerűbb vonalvezetésű alakja
compaktor könyvkötő
corrigenda lásd errata
corvina Hunyadi Mátyás könyvtárából, a Bibliotheca Corviniana-ból származó kódex
custos lásd őrszó
desiderata (latin) kívánságlista, a beszerzendő könyvek listája
donatus Aelius Donatus IV. századi grammatikus által írt kis latin nyelvtan, melyet a középkorban általánosan használtak. Számtalan kiadásban és formában, kézzel írt, táblanyomatos és nyomtatott alakban maradt fenn.
dúc nyomódúc A magasnyomás során használt nyomdai eszköz. Fatömb vagy fémlap, mely a nyomtatandó díszt, szöveget, képet egy síkban tartalmazza, míg a nem nyomtatandó részek bemélyednek.
nyomódúc lásd dúc
duplum könyvtári másodpéldány
editio (latin) kiadás
editio princeps (latin) klasszikus művek első, illetve első hitelesnek elfogadott kiadása
élmetszés metszés. A könyv vágott felületei felül és alul, valamint a gerinccel ellentétes hosszanti oldalon (fej-, láb- és hosszmetszés)
előzéklap a könyvtestet a könyvtáblával összekötő, esetenként színes lap. Nem tartozik a könyv terjedelmébe (vagyis nincs oldalszáma)
elzevír a holland Elzevír család nyomdája által 1580-1712 között készített kis alakú, különlegesen szép tipográfiájú könyvek elnevezése
enciklopédia (görög) „az ismeretek összessége”. Kézikönyv, adattár, mely a lexikonnál nagyobb terjedelemben foglalkozik a tudományok összességével vagy egyes tudományágakkal, illetve azok tárgyköreivel. Az egyik legnagyobb és legjelentősebb az 1751-1784 között megjelent, Denis Diderot által szerkesztett Nagy francia enciklopédia.
errata corrigenda. Sajtóhibák jegyzéke egyes művek végén, befűzve vagy külön lapon
év nélkül lásd sine anno
ex libris (latin) „könyveiből”. A könyv tulajdonosának jelzésére szolgáló, a kötéstábla belső felületére ragasztott, különböző eljárással készített kisgrafika. Tartalmazza a tulajdonos nevét, általában az „ex libris” kifejezést, a tulajdonos címerét, jelmondatát, vagy kifejezi valamilyen tulajdonságát, jellemzőjét.
explicit (latin) befejezés. Kódexek, ősnyomtatványok zárószava vagy a kolofon szövegének kezdete.
faktor latin factor. Nyomdavezető vagy nyomdai művezető.
fakszimile (latin) „csinálj hasonlót”. Valamilyen dokumentum hasonmás kiadása, az eredetivel mindenben – szövegében és megjelenésében is – megegyező másolata. Nem tévesztendő össze a reprinttel.
fametszet a legrégibb magasnyomású sokszorosítási eljárás könyvek illusztrálására. A képet sima fatáblára rajzolják, a kontúrokat körülmetszik, a közöttük lévő részt néhány milliméter mélyen kivésik. A kiemelkedő részt befestékezik és a papírlapra nyomtatják.
foliáns ívrét alakú könyv. Lásd még folio
folio ívrét alak, 2°. A papírív egyszeres összehajtásával kialakuló méret, amely így két lapból (levélből), négy oldalból áll. Az ilyen méretű lapokból álló könyv a foliáns. (A köznyelvben – pontatlanul – a nagyméretű könyv szinonimája.)
fraktúr a gótikus textuálisból kialakított, tört vonalú betűtípus, főleg német nyelvterületen (gót betű)
glagolita írás az első szláv ábécé betűi, melynek alapja a görög minuszkula (kisbetű)
glossza (görög) magyarázó jegyzet
glosszárium irodalmi vagy tudományos mű egyes szavainak, szakkifejezéseinek magyarázatokkal ellátott, betűrendes jegyzéke
gót betű lásd fraktúr
graduálé (latin) „lépcsőének”. Középkori egyházi énekeskönyv.
groteszk „különös, torz”. Az antikvától eltérő betűtípus, amelynél hiányoznak a betűtalpak és mellékvonalak (szerifek).
hely nélkül lásd sine loco
illuminátor a kódexeket képekkel, színes keretekkel díszítő, az iniciálékat kifestő személy. Lásd még miniátor, rubrikátor
impresszum a könyv kiadására vonatkozó adatok (megjelenés helye, éve, a kiadó vagy nyomda neve) felsorolása a könyv címlapverzóján vagy utolsó oldalán.
imprimatur (latin) „kinyomtatható” A cenzor vagy a szerző (szerkesztő) engedélye a könyv kinyomtatására.
incipit (latin) „kezdődik”. Középkori kódexekben, kéziratokban a könyv- vagy fejezetcímet, illetve a címlapot pótló kezdőszó.
incunabulum „bölcsőnyomtatvány”, ősnyomtatvány. A nyomtatás feltalálása és 1500. december 31. között szedésnyomással előállított nyomtatványok neve.
index 1. betűrendes tárgy-, név-, hely- stb. mutató 2. tiltott könyvek jegyzékének köznyelvi elnevezése az „Index librorum prohibitorum” (1510.) címe után
iniciálé nagy, díszes, festett kezdőbetű a kódexek fejezeteinek, bekezdéseinek élén, melyet ornamentális és figurális díszekkel láttak el. A nyomtatott könyvekben is gyakori, de tipográfiailag helyes alkalmazása művészi érzéket igényel.
ív szabványos méretű papírlap, melyre a könyv több – leggyakrabban 16 – oldalát nyomtatják, majd a megfelelően összehajtogatott íveket könyvtestté fűzik össze
ívjelző könyvkötés közben az ívek helyes sorrendjének ellenőrzésére szolgáló jelzés. A meghajtogatott ív első oldalán, az oldalszámmal egy sorban az ív sorszáma és a könyv rövidített címe, a harmadik oldalon az ív száma és egy felső csillag szerepel.
kapitális 1. a rómaiak óta szinte változatlan formában – eredetileg a kőbe vésett feliratokhoz – használt, csupa nagybetűs (majuszkula) írás, illetve ezen írás betűi 2. a könyvgerinc alsó és felső szélének varrott vagy ráragasztott díszítéssel ellátott része (oromszegés)
katalógus 1. kereskedelmi célból összeállított könyvjegyzék, mely az egyes tételek egyedi jellegzetességeit is tartalmazza (ajánló jegyzék, aukciós katalógus) 2. könyvtári dokumentumok, tételek leírásának különféle szempontok szerint rendszerezett gyűjteménye, amely az egyes tételek visszakeresését segíti
káté katekizmus. Didaktikai céllal készült vallási vagy ideológiai témájú könyv, mely a megtanulandókat kérdés-felelet formában tartalmazza
katekizmus lásd káté
kézirat (görög) autographon, (latin) manuscriptum. Mai értelemben olyan kézzel írt könyv, feljegyzés, levél, napló stb., mely szerzője miatt vagy tartalmánál fogva kiemelkedik az egyéb kézírásos iratok közül.
kézirattartó tenákulum. Nyomdai kéziszedésnél alkalmazott keret, melyre a kéziratot rögzítik. Sorjelzővel (divizórium) van ellátva a szöveg pontosabb követhetősége érdekében.
kiskapitális a kisbetű méretével (pontosabban a betűszemmel) azonos méretű nagybetű, elsősorban nevek kiemelésére a szövegben
kódex a IV-XVI. századokban kézírással készített könyv. Anyaga eleinte pergamen, a XIII. századtól papír is. A könyvtestet eleinte két fatábla közé rögzítették, innen ered az elnevezés (caudex=fatörzs).
kolláció, kollacionálás 1. két mű (kézirat, nyomtatvány) sorról-sorra történő összehasonlítása 2. egy könyv terjedelmének, lapjai számának, illusztrációinak összevetése valamely bibliográfiai leírással (tulajdonképpen a teljesség ellenőrzése).
kolligátum (latin) gyűjtőkötet. Egybekötött, egymástól független művekből összeállított kötet.
kolofon eredeti értelmében: zárósorok a könyv végén, mely a könyv fontosabb adatait tartalmazta: a másoló, később a nyomdász neve, a másolás, nyomtatás helye és ideje stb. Ma: az a záradék, mely a könyv kiadásának és előállításának lényeges adatait tartalmazza, és a mai könyveknél az impresszum adatait is tartalmazza.
kolumna hasáb. A mű tördelésénél egy lapra kerülő két vagy több szövegoszlop egyike.
kompendium rövid, kivonatos, általában oktatási célokat szolgáló kézikönyv. Ma már ismeretlen kiadványfajta.
kompiláció különböző szerzők alkotásaiból összeollózott, önálló gondolatot nem tartalmazó mű
konkordancia valamely szövegben előforduló szavak, nevek stb. rendezett jegyzéke, mely utal azok pontos előfordulási helyére
kötet volumen, fascis, tomus, Band nagy terjedelmű mű önálló egysége, külön könyvbe kötött része, melynek rendszerint külön kötetjelzése vagy kötetcíme és önálló lapszámozása is van
kresztomátia chrestomatia, szöveggyűjtemény. Már az ókor óta ismert műfaj, valamilyen szempont, témakör szerint összeválogatott szemelvénygyűjtemény, elsősorban oktatási célokra.
kruda kinyomtatott, de hajtogatatlan nyomdai ívek elnevezése
kurrens nyomdai betűcsaládok kisbetűi (minuszkula)
kurzív nyomdai betűcsaládok kissé jobbra dőlő tengelyű betűi. Először Aldus Manutius használta 1501-ben. Ma szövegrészek kiemelésére használják.
kvadráta több írásrendszerben is azon betűforma elnevezése, amelynek az írásfelületen elfoglalt helye közel négyzet alakú
kvart alak egy papírív egymásra merőleges kétszeri meghajtásával kialakuló méret, amely így négy lapot (levelet), vagyis nyolc oldalt tartalmaz. Negyedrét, 4°.
lectionarium (latin) leckekönyv. Katolikus egyházi szertartáskönyvek elnevezése, melyek a misén felolvasandó szentírási részleteket tartalmazza.
lectori salutem (latin) „üdvözlet az olvasónak”. A könyv elején, a szerző vagy kiadó bevezetőjének élén álló kifejezés. (Ritkábban: Benevolo lectori salutem – Üdvözlet a nyájas olvasónak)
legendárium szentek életét ismertető gyűjteményes mű
lexikon alapvető kézikönyv, adattár, mely a tudományok összességének vagy egy tudományágnak ismereteit tartalmazza betűrendbe állított címszavak kisebb terjedelmű kifejtésével (szócikk). Az összefüggő témák több címszó alatt találhatók, kapcsolatukat utalások teremtik meg.
liber (latin) könyv, lásd még kötet
ligatúra összevont betűkből álló, közös betűtalpra öntött állandó csoport
litográfia síknyomású sokszorosítási eljárás. A litográfiai kőre zsírtartalmú anyaggal viszik fel a sokszorosítandó szöveget, grafikát, majd a követ salétromsav és gumi keverékének oldalával kezelik. A nyomdafesték csak a zsíros felületre tapad, amiről aztán az papírra nyomtatható.
magasnyomás a nyomdatechnika legősibb fajtája. A nyomtatandó szöveg, kép kiemelkedik a hordozófelületből, ezt a kiemelkedő részt festékezik, majd erre préselik a papírt.
majuszkula (latin) nagybetűk. 1. ókori vagy középkori kézírás, melyben a betűk magassága többé-kevésbé azonos. A latin változat neve kapitális vagy rusztika. 2. egy betűcsalád betűinek azon változata, amelynél minden betű azonos magasságú, nincs a betűtörzsből kinyúló rész. Ma inkább verzálisnak nevezzük.
manu propria (latin) „saját kezűleg”, saját kezű (autográf) aláírás
matrica betűöntéshez használt öntőforma, mely az eredeti betűalak negatív, bemélyedő képét őrzi, róla öntéssel az eredetivel megegyező másolat készíthető
mélynyomás nyomdatechnikai eljárás, amelynél a nyomtatandó szöveg, kép a felületbe bemélyed. A felületet festékkel bekenik, majd letörlik. A mélyedésekben a festék megmarad, amit a felületre préselt, kissé nyirkossá tett papír szív magába.
memoár visszaemlékezés, emlékirat
metszés lásd élmetszés
miniátor kódexek kezdőbetűit (iniciálé), illusztrációt (miniatúra) és egyéb díszítéseit festő művész
miniatúra kódexek színes, figurális vagy ornamentális, festett díszítése, illusztrációja, készítője a miniátor. A leggyakrabban használt vörös színű festék, a mínium nevéből ered.
minuszkula (latin) kisbetűk. Ókori és középkori írásokban azon betűk neve, melyek alul és felül túlnyúlnak egy képzeletbeli vízszintes vonalpáron
missale misekönyv, amely tartalmazza a mise szövegének állandó és változó részeit
monumenta történelmi forrásokat, forrásgyűjteményeket, okleveleket tartalmazó kiadvány latin neve
nihil obstat (latin) „semmi sem áll útjában”. Katolikus egyházi kifejezés könyvekben annak jelölésére, hogy a mű kinyomtatható, tartalma nem áll ellentétben az egyház nézeteivel.
oldal pagina, a könyv terjedelmének alapegysége, a könyv lapjának egyik felülete. Lehet homlokoldal (rektó) vagy hátoldal (verzó)
opera omnia egy szerző összes műve
opus mű
őrszó custos. Régi könyvek oldalainak alján lévő szó vagy szótöredék, a következő oldal első szava. A könyvnyomtatás kezdetei óta alkalmazott jelzés a könyvkötők számára.
pagina lásd oldal
patrica a nyomdai betű acélba metszett mintadarabja. A vele készített matrica segítségével önthető a nyomdabetű.
poliglott olyan könyv, mely a szöveget legalább három nyelven tartalmazza. lásd még bilingvis
possessor (latin) birtokos. A könyv tulajdonosára utaló bejegyzés, kép (ex libris) vagy egyéb jelzés. Kutatása a művelődéstörténet egyik fontos résztudománya.
psaltérium zsoltárokat tartalmazó kéziratos vagy nyomtatott könyv
rektó könyv lapjának homlokoldala, a páratlan számmal jelzett oldal (a lapozás irányában haladva a lap első oldala). Angol szövegben az old page, németben erste Seite, franciában page belle kifejezést használják. lásd még verzó
repertórium időszaki kiadványokban, folyóiratokban megjelent cikkek, tanulmányok, recenziók mutatója, tulajdonképpen bibliográfiája. Egyéb elnevezései: folyóirat-repertórium, cikkbibliográfia.
reprint a könyvkereskedelmi forgalomból elfogyott mű eredetijéről fotomechanikus eljárással készített másolat. Régebbi kiadású, fontos, nélkülözhetetlen anyagot tartalmazó segédkönyvek, kézikönyvek ismételt kiadásánál alkalmazott eljárás, mely során csak a szöveghűség fontos, a külső megjelenés azonossága nem szükséges. lásd még fakszimile
rétalak a hajtogatott papírív elnevezése. Az egyszer hajtott ív az ívrét (folio), a kétszer hajtott a negyedrét (quart, kvart), a háromszor hajtott a nyolcadrét (oktáv), a négyszer hajtott a tizenhatodrét stb. Régebbi bibliográfiákban jelölésük: 2°, 4°, 8° vagy 2-r, 4-r, 8-r stb.
rézkarc mélynyomású grafikai sokszorosító eljárás. A rézlemezt saválló réteggel bevonják, majd erre a rétegre „karcolja” a művész a rajzot. A vonalak savval kimarathatók a lemzből, az így keletkező mélyedésekbe dörzsölik a nyomdafestéket, amely aztán nyirkos papírra vihető át.
rézmetszet mélynyomású grafikai sokszorosító eljárás. A képet kis vésők segítségével metszik a rézlemezbe. A kivésett mélyedésekbe dörzsölt nyomdafesték nyirkos papírra átvihető.
rubrikátor a szöveg kiemelt részeit többnyire vörös festékkel (rubrum) díszítő személy
rubrum vörös színű tinta, mellyel a rubrikátor a kiemelendő szövegrészt díszíti
scriptor (latin) 1. író, szerző 2. középkori kódex másolója
sine anno év nélkül, é. n., s. a. Bibliográfiai leírásokban alkalmazott jelölés arra az esetre, amikor a könyv megjelenési idejét nem ismerjük
sine loco hely nélkül, h. n., s. l. Bibliográfiai leírásokban alkalmazott jelölés arra az esetre, amikor a könyv kiadásának helyét nem ismerjük
szedéstükör az a telenyomtatott felület, melyet a dokumentum szövege a papírlapból elfoglal. A ~ és a margók arányának megválasztása alavetően befolyásolja a könyv szépségét és eleganciáját.
szignatúra 1. ősnyomtatványoknál alkalmazott jel az egyes ívek azonosítására, sorrendjük jelzésére. lásd még őrszó, ívjelző 2. aláírás, kézjegy (művészé) lásd még szignó 3. a nyomdabetű testének oldalán található bemélyedés, horony
szignet 1. középkori okmányokon az aláírást helyettesítő, a hitelességet bizonyító pecsét 2. könyvkiadó vagy nyomda cégjelzése (mai kifejezéssel „logo”-ja)
szinopszis a kiadó számára a szerző által készített rövid kivonat, vázlat, tartalmi összefoglaló
táblanyomat magasnyomású sokszorosítási eljárás a nyomtatás feltalálása előtti időkben. A nyomtatandó szöveg tükörképét fametszetszerűen fatáblára vésték – vagyis nem különálló betűkből állították össze – , festékezték és így nyomtatták. Főként aprónyomtatványok (kártyák, szentképek) készültek ezzel az eljárással, de kisebb terjedelmű könyveket is nyomtattak (pl. latin nyelvkönyvet, donatust)
tenákulum lásd kézirattartó
textológia irodalmi művek szövegének hitelességével, értelmezésével és magyarázatával foglalkozó tudomány
textuális a 12. századtól a 16. századig használt gótikus könyvbetű
tezaurusz (görög) „kincsesház”. 1. egy nyelv teljes szókincsét felölelő szótár 2. olyan egynyelvű szótár, melyben a szavak fogalmi körök, logikai vagy jelentésbeli összefüggések alapján vannak rendezve
tipográfia 1. nyomdászat, könyvnyomtatás, régiesen a könyvnyomtató műhely is 2. egy könyv (vagy más nyomdai termék) előállításához felhasznált eszközök, módszerek és anyagok megválasztásának és összhangjuk megteremtésének tudománya és művészete. A tipográfia feladata a betűtípus, betűméret, papír, papírméret megválasztása az adott szöveghez, a szedéstükör, a margók és illusztrációk helyes arányának, harmóniájának kialakítása.
ultima manus (latin) utolsó kézírás. Egy szerző művének utolsó kézírásos (vagy ennek megfelelő) változata.
unikum egyetlen példányban fennmaradt (nyomtatott) mű
vákát oldal nyomatlanul, üresen hagyott oldal a könyvben
vándornyomdász olyan – főként XVI. századi magyar – nyomdászra használt kifejezés, aki munkáját nem állandó helyen folytatta, hanem városról városra települve állította fel hosszabb-rövidebb ideig működő nyomdáját
vaknyomás melegített fémeszközzel a könyvtábla bőrborításba nyomott díszítő minta
verzál, verzális nyomtatott nagybetű lásd még kapitális, majuszkula
verzó könyv lapjának hátoldala, a páros számmal jelzett oldal (a lapozás irányában haladva a lap második oldala). lásd még rektó
vide (latin) lásd
volumen lásd kötet